Egy helyi természetfigyelő csoport önkéntesei vették észre először, hogy valami nincs rendben a jól ismert tengeri vidrával.
Évek óta ugyanazon a partszakaszon látták. Nap mint nap együtt úszott, táplálkozott és pihent a kölykével, ezért sokan már messziről felismerték őket.
Egy idő után azonban a kicsi eltűnt.
A helyiek szerint egy fiatal vidrát elütött egy autó, miközben egy tengerparti utat próbált keresztezni.
A baleset után az anyavidra teljesen megváltozott.
Alig vadászott, a part közelében maradt, és hosszú órákon át csak csendben sodródott a vízen.
Az önkéntesek szerint nem félelem látszott rajta.
Néhány nappal később egy kisgyerek véletlenül a parton felejtett egy plüssmackót.
A vidra rátalált, magával vitte a vízbe, majd a mellkasához szorította – pontosan úgy, ahogyan a tengeri vidrák a kölykeiket szokták tartani.
A megható pillanatról készült fotók gyorsan bejárták az internetet.
A viselkedést elemző kutatók szerint ez jól mutatja, milyen mély érzelmi kötődést képesek kialakítani az állatok, és hogy a veszteség, a gyász és a ragaszkodás nem kizárólag az emberek sajátja.
A történet sokakat emlékeztetett arra, hogy az állatok is képesek szeretni, elveszíteni valakit, és a maguk módján vigaszt keresni a fájdalmukban.