Úgy tűnik, hogy az állatoknak van egy különleges képességük, ami miatt meg tudják találni azokat az embereket, akik szívesen segítenek nekik, ha bajban vannak. Ahogy a kutya is érzékeli, ha valaki rosszindulatú, a legtöbb háziállat is érzi, ha az emberek jószívűek és jó szándékúak. Talán ezért került Steph és Francis küszöbére egy 9 éves cirmos macska, akit Kanadában az utcára dobták, majd magára hagyták.
Kiderült, hogy egy szomszéd úgy költözött el, hogy a macskáit nem akarta magával vinni, inkább az utcára engedte ki őket. A helyi állatmentő csoport sok macskát összeszedett és biztonságos helyre vitték, ahol idővel gazdára találhatnak, de maradt még néhány utcán maradt macska, mint ahogy a történetünk főszereplője.
Steph és Francis is észrevette a sok kóbor macskát, megsajnálták őket, ezért élelmet raktak ki nekik. Ekkor vették észre a szürke cirmost is, aki a házuk előtt üldögélt. Nagyon hasonlított a saját macskájukra Prunóra, így Granprunónak nevezték el.
A pár először azt vette észre, hogy a macska szőrzete tisztának tűnik, és egészségesnek tűnt. Hetekig minden nap elment hozzájuk, felfalta az ételt, amit adtak neki, majd távozott. Nagyon barátságos volt, ezért úgy gondolták, hogy nem messze lehet az otthona.
Felvették a kapcsolatot egy állatvédő szervezettel, de mielőtt elkaphatták volna Granprunót, és elvitték volna a menhelyre, hogy ellenőrizzék a mikrochipet, a macska néhány hétre eltűnt.
Steph és Francis elvitte a macskát az állatorvoshoz, ahol kiderült, hogy pajzsmirigy alulműködése van, ami a súlyvesztést okozott nála. Gyógyszert kapott, majd a pár magával vitte otthonukba, ahol családtagként élhet tovább.
Miután jobban lett, szinte úszott a boldogságban. Ő volt a legbarátságosabb és leghálásabb macska, akivel eddig találkoztak. Mintha tudta volna, hogy a megfelelő emberekhez jött segítségért. Mi pedig nagyon hálásak vagyunk a párnak, hogy nem hagyta magára a macskát, hanem segítettek rajta!