Rendkívül nagy fájdalom az, amikor kedvencünk eltűnik. Sosem tudhatjuk, hogy mikor jön haza, vagy egyáltalán hazajön-e valaha. Ilyenkor nagyon hiányozni kezd, hiszen olyan, mintha a gyermekünket veszítettük volna el. Az egyetlen dolog amit tehetünk ilyenkor, hogy keressük őt, és reménykedünk, hogy semmi baj nem történt vele. Így történt egyszer a történetünk szereplőivel is, akiknek a kutyusok másfél hétre tűnt el.
Egy nap a család szeretett kutyája, Butters, kiszökött, és hiába keresték őt mindenhol sehol sem találtak rá. Így a család plakátokat, szórólapokat készített, és az utcán osztogatták, hátha valaki látja Butterst és hazaviszi őt.
Ezek voltak a család leghosszabb napjai, de szerencsére tizenkét nap után egy nő telefonált a feleségnek, hogy megtalálta Butterst. A feleség nagyon örült, ám nem közölte a családtagokkal a jó hírt, meglepetésnek szánta.
Mi nagyon örülünk, hogy Butters visszakerült a családjához, akik ennyire szeretik őt! Reméljük, soha többé nem kell átélniük ezt a borzalmas élményt!