Hope, az egyéves kutya egész életét egy kerítéshez kötve töltötte. Az édes kutyus soha nem érezte azt a szeretetet és gondoskodást, amit megérdemelt volna.
Szemei megteltek kétségbeeséssel és szomorúsággal. Hope már nem hitt abban, hogy valaha is megízlelheti a szabadság ízét és élvezheti az életet.
Az állatmentők teljesen megdöbbentek, amikor Hope-ot egy rövid láncra kötve találták egy ház bejáratánál. A kutya rossz állapotban volt. Sovány volt, és a bundája kihullott.
Eli, az egyik állatmentő, gyengéden megsimogatta a kutyust, és azt mondta neki, hogy minden rendben lesz. Kezébe vette Hope arcát, és a szomorú szemébe nézett. Az állatmentők beszéltek Hope gazdáival, és meggyőzték őket, hogy adják át a kutyát, hogy jobb élete lehessen.
Miután megérkeztek a menhelyre, Eli a karjában tartotta Hopeot, és bemutatta a többi kutyának. A kutyák összegyűltek Hope körül, megszaglászták, és üdvözölték őt a falkában. Bár eleinte félénk volt, Hope életében először érezte magát szeretve. Szemei reménytől csillogtak, és félelmei kezdtek eltűnni.
Idegesek voltak, és kíváncsiak voltak, hogyan fog Hope reagálni. Azonban amint kivitték a partra, Hope mosolyogva kezdett el futni, aminek láttán mindenki boldog lett.
Az egyetlen dolog, amire Hope-nak szüksége van ahhoz, hogy igazán boldog legyen, az egy szerető, örök otthon. A kutyus reméli, hogy olyan emberekre talál, akik becsben tartják őt, és feltétel nélküli szeretetüket adják neki.