Amikor Nicholas-t a floridai Orlandóban működő állatmentő szolgálat megmentette, félénk és ijedt volt. Miután rájött, hogy biztonságban van és gondoskodnak róla, megnyugodott, és beleszeretett a menhely összes dolgozójába és önkéntesébe.
Minden alkalommal, amikor potenciális örökbefogadók érkeztek a menhelyre, Nicholas remélte, hogy valamelyikük megnézi őt, és lehetőséget ad neki, hogy meghódítsa a szívét.
Izgatottan várta a látogatókat, és a farkát csóválva próbálta tudatni velük, hogy találkozni szeretne velük. Sajnos napok teltek el, és senki sem vette őt észre.
Nicholas sok lakótársát látta, amint új gazdáik karjaiban hagyta el a menhelyet. Miután újra és újra csalódnia kellett, fokozatosan kezdte elveszíteni a reményt, hogy valaha is elhagyja a menhelyet.
Nicholas volt a leghosszabb ideig a menhely lakója, mégsem keseredett el soha. A menhelyi dolgozók is szerették őt, és drukkoltak neki, hogy megkapja azt az otthont, amelyre vágyott. Bár a közösségi médiában közzétették a történetét, sőt, még a helyi hírekbe is bekerült a története, Nicholas helyzete nem változott.
A menhely tagjai kitalálták, hogy megszervezik a nagy örökbefogadási napját. Pick-Nick szombatnak nevezték el. Szívből remélték, hogy valamelyik látogató eljön és elhozza Nicket.
Menhelyi barátai nem adták fel, és folyamatosan posztoltak Nicholasról a közösségi oldalaikon. Április 29-én megosztották a boldog hírt, hogy Nicholas megtalálta örök otthonát.
Nicholas gazdája jött hazavinni, és a bájos kutyus csóválta a farkát, majd széles vigyorral az arcán bepattant az autóba. A családja megígérte neki, hogy örökké szeretni fogják, és soha nem mondanak le róla.
