Egy kiskutya soha nem gondolta volna, hogy gazdái ennyire szívtelenek lehetnek, amíg ki nem dobták egy szeméttelepre, és magára nem hagyták.
Az éhes kiskutya a szemétkupacok között keresgélt, próbált ételdarabkákat találni, hogy éhségét csillapítsa. Ahogy teltek a hetek, egyre gyengébb és gyengébb lett.
Bár a kutyának egyre fogyott az ereje, továbbra is nyüszített. A kiskutya abban reménykedett, hogy a jó lelkek meghallják a segélykiáltásait.
Egy nap egy mentőcsapat érkezett a szeméttelepre. Miközben a segítségre szoruló állatok után kutattak, halk nyüszítést hallottak. Miután a mentőcsapat követte a hangot, egy aprócska kiskutyát találtak, aki egy kupac szemétre kuporodott. Nem tudta abbahagyni a reszketést.
Úton egy menhelyre, a kiskutya csóválni kezdte a farkát. Boldog volt, mert végre elhagyhatta a szeméttelepet.
Miután megérkezett a menhelyre, a munkatársak megetették és megfürdették. A kutya gondozói tudták, hogy időre van szüksége ahhoz, hogy elfelejtse a múltját és legyőzze a félelmeit. Ölelgették, és olyan szeretetet adtak neki, amilyet korábban soha nem kapott.
A bőre javult, és új, fényes szőrzet kezdett nőni. A kutyus élvezte a sétákat a megmentőivel. Hálával és szeretettel teli szemekkel nézett rájuk.
Remélem, hogy a csodálatos kutya hamarosan örök családra talál, akik megadják neki azt a feltétel nélküli szeretetet, amit megérdemel.
