A tudósok bebizonyították, hogy a kutyák egy idő elteltével kitapasztalják, hogy hol és mivel tudják a legjobb hatást gyakorolni a gazdájukra. Ha egyszer megtalálják azt a bizonyos “kiskaput”, azután előszeretettel vissza is élnek vele, ha a helyzet úgy adódik.
A legtöbb esetben azért a gazdik szemfülesek és átlátnak a szitán, de a kutyák soha nem adják fel. A kis próbálkozásaik azért így is sok vidám percet okoznak a gazdinak és nekünk is.
Na ki a jó démon?
Egy ajtót készítettem a macskámnak, de még soha sem volt alkalma használni, mert a kutyánk kisajátította.
Ő az én kis Pancho-m, aki minden egyes alkalommal megdermed, amikor egy banánt teszek a közelébe.
A kutyám egy teniszlabdán veszekedtek és végül elaludtak. Így festenek most.
Ő nem volt meghívva a családi fotózásra,de azért jó hogy eljött…
Egy hete tértem vissza a nyaralásról és azóta így néz rám a kutyám.
Elmentünk sétálni és nem akart bejönni a házba. Inkább kiment hátra és lefeküdt sztrájkolni a hóba.
Minden alkalommal ezt csinálja, amikor elfelejtem becsukni magam után az ajtót.
A kutyám először lát hógolyót – tökéletes pillanat.
Fogalmam sincs, hogy miért, de a kutyám vonzza magához a kóbor macskákat.
Ez a nagyfiú megrémült a tűzjelző hangjától, ezért kézben kellett őt lehozni.
Ha egy mókust akarsz elkapni, neked is mókussá kell válnod.
Ki gondolta volna, hogy nem csak rólunk, de a kutyákról is készülhet “rossz” fénykép…
Tudja, hogy kell stílusosan ülni az anyósülésen.
Így akarja a tudtomra adni, hogy elege volt a sétából.
