Ha jobban elgondolkozunk, biztos, hogy mindannyian ismerünk legalább egy ilyen embert. Először kijelenti, hogy a kutya a mancsát sem teheti be a házba, majd pár hónappal később együtt alszik vele és gondosan betakarja, hogy nehogy megfázzon az állat.
Olyanok is vannak, akik azt mondják, hogy ha macska jön a házhoz, akkor ők költöznek el, de rövid időn belül már minden reggel bolyhos hercegnőként fésülgetik őket. Cikkünk hősei is ilyen emberek, akik látszólag sutba dobták korábbi elveiket és akaratuk ellenére is fülig beleszerettek a háziállatokba.
“Apa nem akart kutyát. Ez ugyanaz az apa, és a kutya, amit nem akart.”
“Apám határozottan a macska ellen volt, ma pedig felhívott és megkért, hogy zárjam el a vizet a fürdőszobában, mert elfoglalt.”
“A barátom nem akart kutyát, de egy mopsz kiskutyát kaptam ajándékba, úgyhogy nem nagyon volt választása. Ma ezt a képet küldte nekem sétálás után.”
“A barátom nem akart macskát, pláne, miután mondták, hogy ez a macska meglehetősen agresszív. Ez a kép 24 órával azután készült, hogy a cica megérkezett hozzánk az új otthonába.”
“Nem akartam még egy kutyát, de a feleségem akart. Kompromisszumot kötöttünk tehát és lett egy újabb kutyánk.”
“A mostohaapám nem akart macskát. Nyugodtan mondhatjuk, hogy azt hiszem, már meggondolta magát.”
“Anyám és a kutya, amit nem akart meglátni a háznál.”
“Apám nagyon nem akart kutyát. Most már lányaként gondoskodik róla.”
“Ha ez a macska átlépi a ház küszöbét, én költözök el – mondta édesapám 2 évvel ezelőtt.”
“Ki nem állhatja a macskákat, azt mondta.”
“Ha még egy kutyánk lesz, én költözök el.” – még itt van.
“Hazahoztam egy macskát, ami különleges gondozást igényel. „Egy hét múlva mennie kell!” – mondta édesapám. 2 év telt el, és már féltékeny, ha a macska valaki másnak az ölében alszik.”
“Apám nem akart kutyát. Most minden nap betakarja őt lefekvés előtt.”
“Apum, aki minden erejével a kutya ellen volt.”
“Jó, de soha nem teheti fel a lábát a kanapéra!”
Apu: ,,nem lesz macska és kész!” Apu (egy évvel később): ,,nézd, megtanítottam neki, hogy kell pacsit adni!”
Apám: ,,Ez a kutya túl kicsi. Nem szeretem az ilyet. Ez nem is kutya!” Apám most:
“A nagy és erős apám, aki állítólag ki nem állhatja a macskákat, ma minden reggel megfésüli a cicánkat munkába indulás előtt.”
Nincs is annál tisztább szeretet, mint a háziállatok és a morcos apák közötti szeretet, akik nagyon nem akarták az állatokat.
“Sosem szerettem az állatokat.” 2 évvel később:
