Szomorú igazság, hogy a kutyák nem élnek olyan sokáig, mint az emberek, de a legjobb, amit tehetünk, hogy életüket a lehető legszebbé tesszük, és a végsőkig éreztetjük velük, hogy szeretve vannak.
Egy kutyának sem szabadna egyedül meghalnia, és fontos, hogy kényelmesen és biztonságban érezze magát az utolsó pillanataiban.
Az egyik keserédes és gyönyörű történetben egy nő mindent megtett, hogy megbizonyosodjon arról, hogy egy haldokló menhelyi kutyának van barátja az utolsó óráiban.
Egy Watson nevű kutya érkezett a Speranza Animal Rescue-hoz 2018-ban, miután egy egyetemista fiú egyedül találta őt a parkban.
A menhely befogadta a kutyát – de egyértelmű volt, hogy sajnos nem fog sokáig élni. A kóbor kutya le volt soványodva, sebek borították, a hátsó lábában pedig rákos daganat volt. Elvitték a sürgősségire, IV antibiotikummal kezelték, és teszteket is kapott.
A menhely alapítója, Janine Guido azonban megérezte, hogy a kutyának talán nincs sok ideje hátra, és mindent meg akart azért tenni, hogy jól érezze magát.
Tehát Janine lerakott néhány takarót és kutyaágyat a földre, hogy Watsonnak kényelmes helye legyen összegömbölyödni és aludni – de aztán valami rendkívüli dolgot tett.
Érezte, hogy a kutya az utolsó óráit járja, és jól jöhet egy kis társaság, úgy döntött, hogy vele tölti az éjszakát. Azt írta a Facebookon, hogy “nem tudta rászánni magát, hogy elhagyja édes Watsont.”
Janine és Watson összebújtak, és Janine beszélt hozzá, miközben elaludt. Watson múltjáról nem sokat tudni, de állapotáttekintve úgy tűnik, elhanyagolt és magányos életet élt. Janine megmutatta neki azt a szeretetet, amely nélkül olyan sokáig élt.
“Egész éjjel úgy aludt, mint egy szikla, olyan szorosan hozzám bújt. Elsírtam magam, és sírva ébredtem fel.”
Amikor Watson másnap reggel felébredt, a kutya rossz állapotban volt.
Watson aznap reggel elhunyt – és Janine a végéig vele volt. “Tartottalak, amikor kilehelted az utolsó lélegzeted. Olyan békésen mentél el. Tudom, hogy ez a te időd volt” – írta Janine.
“Végig ott ültem vele. – beszéltem a könnyeimen keresztül. Elmondtam neki, hogy mennyire szeretem.”
Míg szíve fájt, hogy a kutya elhunyt, tudta, hogy az együtt töltött néhány óra alatt először és utoljára érezte, hogy szeretik.
“Annyira örülök, hogy tegnap este megölelhettelek és szorosan megölelhettelek. Remélem, érezted, mennyire szeretlek” – írta. –” Bár csak rövid ideig ismertelek.”
“Annyira hálás vagyok, hogy szorosan tarthattam őt az utolsó estéjén”– mondta Janine. “Elmondtam neki, mennyire szeretik – és hogy az élete számít. A szívem megszakad, de semmin nem változtatnék.”
Szomorú történet, de megmutatja, hogy egy kis szeretet milyen hatással lehet egy kutya életére. Köszönjük Janine-nek, hogy megmutatta Watsonnak azt a szeretetet, amelyet oly régóta megtagadtak tőle, éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége volt rá.