A kóbor kutya Görögországban élte mindennapjait, azonban már túl éhes és gyenge volt ahhoz, hogy életben maradjon, ezért úgy döntött, hogy egy sikátorba vonul félre, ahol békében örök nyugalomra lelhet.
Szerencsére a kutya története itt nem ért véget, ugyanis egy önkéntesekből álló csoport észrevette őt és még időben elvitték őt egy helyi állatorvoshoz. A kutya egyáltalán nem tiltakozott a mentés ellen, talán túl gyenge is volt hozzá, vagy volt még benne egy kis remény. Szegény kutyus sosem tapasztalhatta meg mi az a szeretet és gondoskodás, de most talán van rá egy kis esélye.
A csontsovány kutyának a Marios nevet adták és egy sürgősségi állatorvoshoz szállították. Szegény annyira alultáplált volt, hogy a veséi kezdték megadni magukat és a szemei is el voltak fertőződve. Az orvos nem késlekedett, azonnal megkezdte a kezelését. Óvatosan táplálni kezdték és gyógyszereket is kapott. Miután az állapota stabilizálódott, egy menhelyre került, akik folytatták a kezelését.
Néhány nap múlva már fel tudta emelni a fejét, ami nem tűnik nagy eredménynek, de az ő állapotában nagyon sokat számít! Pár nap elteltével pedig már az önálló táplálkozásra is képes volt, ami jelentős változás! A lelkét is igyekeztek gyógyítani rengeteg szeretettel és törődéssel!
A menhely figyelmeztette a családot, hogy a veséi sajnos nem működnek, így nincs sok ideje hátra, azonban ez nem tántorította el őket, meg akarták adni neki a legjobbat a hátralévő idejében.
A család be is tartotta az ígéretét. Marios sajnos nem élt túl sokáig, de hátralévő napjait szeretetben, békességben töltötte. Nem egy hideg sikátorban, hanem egy szerető család karjaiban hunyt el. Nyugodj békében Marios!
