A kutyákat szinte minden ember szereti, de legjobban a gyerekek rajonganak értük. Nincs olyan gyermek a Földön, aki ne akart volna legalább egyszer egy kiskutyát a házba. Ilyenkor mindenki az apukát ostromolja, hogy lehessen egy kutyus a házban, de ők lerendezik ezt egy egyszerű “nem”-mel. Esetleg még azt mondhatják, “ide aztán nem hozol kutyát.”
De egy apuka szíve sincs jégből, így egyszer mindenki beadja a derekát és a családhoz kerül egy kutya. Telnek-múlnak a hónapok és az apukák azt veszik észre, hogy a kutya lett az egyik legjobb barátjuk és elválaszthatatlanok lettek. Hiába, a férfiak sokszor nem tudják elhinni, hogy mennyire meg lehet szeretni egy kutyát – de végül ők sokkal több időt töltenek a négylábúval, mint a gyerkekek.
“Mindent megtett, hogy lebeszéljen az örökbefogadásról. Most pedig mindent megtesz, hogy lefekvés előtt játszanak egy kicsit.”
“A férjem hallani sem akart az örökbefogadásról. Most pedig félek, hogy a kutyát jobban szereti, mint engem.”
“Ebbe a házba soha nem hozhatsz kutyát” – mondta egykor az apuka.
Napokig rejtegették a kölyköt az apuka elől. Azóta eltelt néhány év és sok minden változott.
“Az a büdös kutya soha nem jöhet fel az ágyra.” – mondta az apa két hónapja.
Évekig győzködték, hogy lehessen egy kutyájuk. Azóta pedig elválaszthatatlanok lettek.
Azt mondta, hogy ő nem fog foglalkozni a kutyussal. Ma már így viszi ki a hidegre, nehogy megfázzon a négylábú.
Ő bizony soha nem fog hozzáérni a kutyához, soha! Látjuk!
Teljesen kiborult a kutya-témától. De még ő sem tudott ellenállni neki!
Elszökött a kutyus, akit annak idején nem akart az apuka. Ő találta meg és még életében nem látták ilyen boldognak.
Néhány hónapja még ő magyarázta, hogy miért nem szabad a kutyát felengedni a kanapéra.
“Vagy az iPad, vagy egy kutya.” – mondta az apa.
Minden porcikájával tiltakozott a kutya ellen. Egészen ezidáig!
“Fel ne merjétek engedni a kutyát a kanapéra.” – mondta a dühös apuka két héttel ezelőtt.
Minden erejével tiltakozott a kutya örökbefogadása ellen – ezek szerint meggondolta magát.
