Egy gyönyörű napsütéses napon a pennsylvaniai Mechanicsburgban egy nő kilépett a verandájára, és egyáltalán nem tudta, milyen szörnyű jelenet fog rá várni.
Ott volt a teraszon egy kartondoboz, amit valaki csak úgy oda dobott. Közelebbről szemügyre véve és hitetlenkedve fedezett fel benne egy bolyhos, fehér kutyát. Szegény kutya szörnyű állapotban volt, nem mozdult, és ami a legrosszabb, úgy tűnt, hogy elpusztult.
A nő pánikba esett és nem tudta, mit tegyen, ezért azonnal felhívta a lányát, Janine Guidót, a pennsylvaniai Speranza állatmenhely alapítóját.
Janine azonnal abbahagyta, amit csinált, és a farmra sietett, ahol az édesanyja lakott. Azonban nem tudta abbahagyni a gondolkodást azon, hogy miért dobna ki valaki egy már elpusztult kutyát.
Gyorsan visszahívta az anyját, és megkérte, hogy nézze meg, lélegzik-e még a kutya. Kiderült, hogy a kutya még élt, csak eszméletlen volt. A pupillái zavarosak voltak, és az állatorvoshoz vezető úton még rohamai is voltak. Senki sem számított arra, hogy életben marad, de csodák történnek.
Az állatorvosi kezelés után a kutya – akit Janine G.I. Joe-nak nevezett el – infúziót kapott, és kezelték a rohamok miatt. Néhány nap múlva már felállt, sétálni tudott (bár imbolyogva) és önállóan evett.+
Karen egy csodálatos nevelőanya, akinek van tapasztalata epilepsziás kutyákkal. Két másik kutyája is van – az egyikük vak, akárcsak G.I. Joe.
Bár Karen nem akart másik kutyát örökbe fogadni, G.I. Joe (vagy ahogy ő szereti hívni Joey) szinte azonnal elnyerte a szívét. Az átmeneti helyzetből hamar örökkévaló lett. Ez volt az egyetlen helyes döntés, mert most Karen egyszerűen el sem tudná képzelni az életét nélküle, aki minden esélyt legyőzve boldog kiskutyává változott.
+*