Sok okból kifolyólag tart az ember házi kedvencet: mert aranyosak, hűségesek, és hihetetlenül sok szeretetet adnak nekünk. Azért persze azt se felejtsük ki a listából, hogy néha, igen szórakoztatóak tudnak lenni.
Néhány kutya és macska pedig igazán ért ahhoz, hogyan derítsenek minket jobb kedvre úgy, hogy nem is tudnak róla.Néha elég csak leülnünk, és figyelni a viselkedésüket, szokásaikat vagy épp csetepatéikat, és máris kitör rajtunk a véget nem érő röhögés.
Még mindig kölyökkutyusnak érzi magát…
“Eldobtam neki a labdáját, de az istennek se találta, ezért inkább hozott egy csomó földet.”
Komolyan nem értem, miért szórom állandóan a pénzemet Cirmikére…
Most mi van?! Csak gyakorlok a holnapi jóga órára.
A kutyusom szerintem túl sok macskás filmet nézett mostanában…
Ég veled, Mufasa! Mostantól én vagyok a király.
Segíts, kérlek! Ennek a kutyusnak már túlságosan bejövök!
Szegényke azt hiszi, hogy be lett zárva…
Úgy eszem, ahogy én akarok!
“Eltűnt.”
Amikor belekeveredik egy kis macskakaja is a tápjába.
Pedig én hányszor szóltam már neki, hogy rendesen feküdjön, különben megfájdulhat a nyaka…
Amikor annyira fáradt vagy, hogy rongybabává (rongycicává) változol…
Egyszer véletlenül beszorult ide, azóta nem lehet kirángatni…
Csak, hogy tisztázzuk: Ő most épp szunyókál…
A kutyám imád fetrengeni, azt eddig is tudtam… de miért csinál úgy közben, mintha ülne?
Miután elkövet valami rosszaságot, szépen bebújik ide, hogy senki se lássa.
Hívjatok papot, könyörgöm!
