Amerikában az emberek 67%-a tart valamilyen kiskedvencet a házában, de megesik hogy egy-egy szőrös barát az akaratukon kívül kerül oda. Előfordul néha, hogy a házaspár egyik tagja hallani sem akar az állatokról, végül pedig éppen ő fog összebarátkozni az új családtaggal.
A most következő hőseink ilyen történeteket osztottak meg a nagyvilággal, vagyis olyan emberekkel ismerkedhettek meg, akik hallani sem akartak egy kiskedvencről, de aztán mégis beléjük szerettek!
Csak, hogy világos legyen: a feleségemnek vannak macskái, nekem semmi közöm hozzájuk!
Eleinte nehezen barátkoztak össze, de aztán..
Túl sok a macera velük.. – szokta mondani..
Nekem nem lesz gondom vele! A ti felelőségetek lesz!
„Nem vagyok állatbarát“
Hazaérés után nem a családja az első, akit köszönt, hanem a kutyája..
Leeroy pár hete került hozzánk. A párom azt állítja a barátainak, hogy nem szereti őt.. Aha, persze..
Egészen idáig hallani se akart róla..
A macskákban nincs semmi jó, mondogatta apám..
Esetleg a kertbe, a lakásba biztosan nem!
Ebben a házban nincs helye kutyának! – mondogatta egykor..
Utálom a macskákat, minek akarsz egyet? – két hónappal később..
Madár? Mégis minek?!
Mr. Nem Akarok Macskát, 5 perccel azután, hogy behoztam a csöppséget..
Egy évvel a „nem szeretem a kutyákat“ kijelentése után..
Mikor hazahoztam Mabelt, csak annyit mondott, hogy undi. Most meg vele alszik, nehogy megfázzon..
Csak nagy kutyákról lehet szó – mondta egykor
A párom, aki hallani sem akart egy kiskedvencről, kivéve ha halakról volt szó..
Édesapám ellenezte, mert szerinte túl idős ahhoz, hogy emberekhez szokjon..
Édesapám, aki állítólag utálja a macskákat, és a macskám!
