Sok mindent megtudunk most a tehenészeti telepeken tartott szarvasmarhák életéről. Az állatok először a bölcsődében kezdenek, majd óvodások lesznek, később pedig üszők. Ebben a korban esnek át a mesterséges megtermékenyítésen, mivel bika egyáltalán nem található a faromokon. A telepeken kizárólag a tejükért tartják a szarvasmarhákat, de ez előbb, vagy utóbb elapad. Az elapadt tejű tehén sorsa pedig elég szomorú…
A történetünk Emmáról szól, aki szintén egy telepen élt. Őt is megtermékenyítették, de a borját elvették tőle, mert az csökkentette volna a tejleadását. Éveken keresztül így élt. Egy szűk ketrecbe bezárva, elkülönítve kicsinyétől. Az állat nem csak szomorú, de traumatizált is volt, amit könnyen ki lehetett olvasni a szemeiből. A szomorú az egészben az, hogy ezt az eljárást egész életükben ismételniük kell. Miután elapad a tejük, újból megtermékenyítik és kezdődhet előröl az egész.
Szerencsére vannak olyan szervezetek, mint a “Kuhrettung Rhein-Berg” állatvédő egyesület, ahol az együtt érző emberek azon dolgoznak, hogy ezek a tehenek minél emberségesebb körülmények között élhessenek a természetes halálig. Az egyesület felvásárolja a tejtermelőktől a teheneket, akik másképp a vágóhídon végeznék. Emmát is ők vásárolták meg és átszállították egy barátságosabb helyre, ahol egy igazán szívszorító dolog történt. Miután elszállították őt, a tehén annyira félt a következményektől, hogy sírni kezdett. Ezután kivitték őt egy biztonságos legelőre, ahol megismerkedhetett néhány másik tehénnel. Először csak óvatosan kezdett lépkedni, majd végül sikeresen összebarátkozott a többiekkel.