Kedvenceink pár hetes korukban még cuki kis szőrcsomók szoktak lenni, aztán hirtelen megnőnek, de az ölben ülést és a közös alvást még mindig igénylik. A kiskutya cuki, aranyos, a pihe-puha szőrétől minden gazdi elolvad. Imádjuk, ahogy csetlenek-botlanak és felfedezik a világot.
Természetesen az ölünkbe vesszük, simogatjuk, és persze megfogadjuk, hogy nem jöhet fel az ágyra és nem ülhet a fotelbe, de végül úgy is az lesz amit ő akar.
Pár hónap múlva a tündéri kiskutyából először egy rosszcsont kamasz lesz, később pedig már úgy megnőnek, hogy nem látunk tőle amikor az ölünkbe ül. Arról persze a kutyák nem vesznek tudomást, hogy már nem olyan kicsik, mint régen. Ugyan úgy felpattannak a gazdi ölébe és befekszenek mellé az ágyba.
De hát kinek lenne szíve elzavarni onann a nagyra nőtt szőrpamacsot?!
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14.
15.
